Autógumi történetünk első részében megszületett a gumi, mely már nem esik szét, nem kopik túlságosan, s ellenáll az őt érő viszontagságoknak. Sajnos Charles Goodyear történetét megismerve láthattuk, ő nem tudott előnyt kovácsolni felfedezéséből, hiszen nem látta meg időben a gumiban rejlő járműipari lehetőségeket.

Viszont mások igen.

Emlékezzünk a dátumra, Charles Goodyear 1839-ben találta fel a megfelelő gumit, 1844-ben szabadalmaztatta, s 1860 -ban bekövetkező haláláig személyesen nem ért el sikereket. Pedig ebben az időszakban több megoldással is gördültek már gumin.

Ebben az időszakban jellemzően kerékpárokon láthattunk gumiabroncsokat, melyek közül a csúcs még mindig a tömör gumi volt, ugyanakkor megjelentek a különféle légkamrás, keresztben átfúrt és töltött abroncsok is. E töltelékek voltak például a lőszőr, vagy parafa, a már ismert kaucsuk, vagy épp habos szerkezetű gumi. A cél minden megoldásnál az volt, hogy növeljék a menettempót és a komfortot.

Thomson és Dunlop, na meg Michelin.

Bár Robert William Thomson 1845-ben, John Boyd Dunlop pedig 1888-ban látta meg a levegő varázsát a gumi és a közlekedés kapcsolatában, mégis együtt érdemes őket említeni. Mégpedig azért, mert módszerük hasonló volt, ahogy a cél és a meglátás is, mely nem más, mint hogy a tisztán levegővel töltött gumi a korra jellemző útfelületeken jóval nagyobb komfortot és elérhető sebességet biztosít, mint bármely más megoldás. Ez pedig igen fontos szempont nem csak a kerékpározás, de a lovaskocsis szállítás szempontjából is. Kettejük megoldása hasonló volt tehát olyannyira, hogy Dunlop 1888-ban benyújtott szabadalmi kérelmét a légabroncsra bár elfogadták, két év múlva azt mégis visszavonták, hiszen szinte azonos megoldással Thomson 1846-ban már szabadalmaztatta megoldását és így a légabroncsot. De hogy kerül képbe Michelin? Nos, a Michelin jogászai, miközben Dunloppal pereskedtek, ki gyárthasson levegővel felfújt abroncsot, tökéletes játékot játszottak, amikor Dunlop szabadalmát kiütötték a nyeregből, hiszen ők lelték meg Thomsonét. Ez pedig azt jelentette, hogy Dunlop ettől kezdve nem formálhatott jogot az egyedüli gyártásra, hiszen Thomson szabadalma már lejárt. A piac tehát több szereplőssé válhatott, s útjára indulhatott a fejlesztési küzdelem.

Történetünket folytatjuk...

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/John_Boyd_Dunlop

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gumiabroncs